(A képen a szerző: Erdős Pál Attila, kicsi fia Atika és neje Györgyi)
Egyszer, amikor aprócska fiam, Atika
megzavart minket a legintimebb
pillanatukban, nejem annyira
meglepődött, egy hang sem hagyta el kicsike
ajkát, én pedig jó mélyen felsóhajtottam:
- Óh, szépséges gyermekem, felettébb
rosszkor jöttél, ha itt lettél volna
akkor is, mikor még nem voltál, most nem lennél…
(Budapest, 2014. július 13. Erdős Pál Attila)
fotó
fotó
2651., Szeretet és az elme (É211) Volt egy olyan pillanatom (É212) A kutya és én (É213) Forgalmi dugóban az alagútban (É214) Főpénztárost kerestetik! (É215)
2649.,Testgyakorlás (É201) Fényesre csiszolt elme…(É202) Férfiak házasodjatok! (É203) Hiba (É204)
2647., Jogászkodás (É191) Már késő (É192) Megkérdeztem (É 193) "Nem akarok fiatalon meghalni..." (É 194)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
