Erdős Pál Attila: Verseim, költeményeim, írásaim

Felismerhetnénk már végre…   (Politikai tisztség)   Mily hangzatos szólamokkal tüzelnek újfent a politikusaink bennünket, nem ügyelve arra sem, hihetünk – e szép ígéreteiknek. Felismerhetnénk  már végre, a legfőbb politikai tisztség, kétségen kívül: az…

Ezt hogy csináltad?     A hetvenéves milliomos elvesz egy szépséges húszéves lányt. – Ezt meg hogy csináltad okos Tóni? – kérdezi a haverja rémes   pofát vágva az irigységtől, az esküvő után. – Agyaltam sokat rajta,  a cikizéstől alig láttam, így azt…

Férfiak házasodjatok!   Barátom Sándor rosszul nősült és ezáltal időben „megbölcsült” ’, míg én jó feleségre leltem, így boldogan élek, szerelem   illata lengi be régóta otthonom. Megállapítottam végül is: a házasság ma előnyös a…

Egy szerelem megszületése Nincs akaratom, beleavatkozásom: szerelmem megszületett, csalatkozásom még sincs, mert előjogom, hogy szeresselek, akkor is, ha szenvedést is kelthetsz bennem.   Ma még felesleges a szex – ről álmodnunk, nekünk elég, ha égre nézve láthatjuk a…

Interjú   -  A gyönyörű feleségem tett milliomossá engem – vélte a vezérigazgató. Mosolygó tar újságíró újfent kérdezett: - És miért, azelőtt mi volt? A vezér lehajtotta csúnya kopasz fejét és azt válaszolta: -  Hát egy multimilliomos! Most meg vagyok egy…

Nyereség     Sose félek igazán az eltévedéstől, mert a visszaút, a visszatalálás mindig tartogat számomra   valami újat, ami egy író – költőfélének végül is hasznára válik, mit elkönyvelek nyereségnek…   (Budapest, 2013. október 25. Erdős Pál Attila)

„Élj a mának!” (Carpe diem)   A múltunk akár a kísértet, hazajáró, amolyan bujdosó lélek, míg jövőnk álmokat sző, csak a jelen a miénk. Utolsó   gondolat sok embernél mégis a jelen, csak jövőjét tervezi folyamatosan, így emiatt elfelejt élni és…

Én vagyok a nép     Az én családom olyan, mint egy ország, a nejem a pénzügyminiszter, az anyósom mi is lenne,   csakis hadügyminiszter, a kislányom pedig a külügyekért felel. – Te mi vagy? – kérdezik néha   tőlem. Ilyenkor elfog a büszkeség, Istenem, hát…

Gyógyszer és a fájdalom   Barátom Sándor megkérdi az orvostól: -  Mikor vegyem be  a gyógyszert, a Doloront doktorkám? – Uram, mindig  két órával – sem előbb, sem később -, a fájdalom  jelentkezése előtt…   (Budapest, 2014. július 23. Erdős Pál Attila)

Porhüvely…         Már hiába is nyílik kertemben   a kedvenc őszi rózsa virágom   s zöldell a diófánk a ház felett,   nem lesz nekem több téli világom…       A lelkiállapotomat senki   sem érti, mivelhogy az édesen   tövises, a kedvesem sem…

Utolsó pillanat   Joviális doktornőm, Barna Anna szemrehányón fogad. – Azt remélem tudja, kedves uram, hogy az utolsó pillanatban   jött?  Megijedtem, jól behúztam fülem, farkam. – Doktornő, olyan súlyos? – Csak poén volt, még egy nap és magától meggyógyult…

Új szóvivő Egy szőke hajú hölgyet neveznek ki egy megyei rendőrkapitányságra szóvivőnek. Első nap ismerkedik a zsaruk munkájával, izgágának   tűnik a viselkedése. A folyosón, a falon megpillantja, egy ördögi pasas fotóját. A szépség ollózó mozdulattal odaugrik…

Titok és szenzáció   Az egyik jóbarátom kábé másfél millió forintot felajánlott jótékonysági célok megvalósításához, szerette volna, titok fedje nevét. E célból csekket sem volt hajlandó aláírni. Nagyot szólt, s lett igaz szenzáció.   (Budapest, 2013.…

Túlszárnyalom önmagam…       Régóta érzem, szeretsz, kérlek, érjed be vele, ne akarj többet ennél, s ne  kívánj többet, legyél   megértő szép kedvesem. Az életem fekete redői közt gyöngyszemem vagy, ezt el ne felejtsd.   Nagy kihívás…

Visszaút   Az aggodalom fényévnyi távolságra tartózkodik az ésszerű gondolkodástól, ezért nincs mit félnem az eltévedéstől, tényszerű   lennék, merthogy a visszaút mindig tartogat valami újat, ami persze számomra így vagy úgy, ámde végső soron a hasznomra…

Valahol…   Csinos a lány, meg kell ismerkednem vele – valahogy. – Kérem, figyeltem Önt kisasszony, így az az érzésem, hogy láttam már valahol. – Életem – hetykézik a csaj – tapasztalhatod, én elég gyakran vagyok, valahol…   (Budapest, 2014. február 25. Erdős…

 Jó szomszédok…     A tücsök nagy barátsággal köszönti régi, ám jó szomszédját, a százlábút. -  Szevasz haverkám! Lenne egy költői kérdésem. Hol van a szép nejed? Már úgy két hete nem láttam. Százlábú köhögni kezd. – Cipőt ment venni. Hú, de rég…

Szobabicikli   Feleségem kegyetlenül tapossa a szobabicikli pedálját, mikor bekukkantok hozzá. – Drágám, tapodtat sem megyek innen, míg nem felelsz. Iszol   egy tejes kávét, vagy egy coca colát vagy várjam meg míg hazaérsz kisbogár?   (Budapest, 2013. október 17.…

Szeretet és az elme   Ma már jól értem, miért felemelkedő érzés a szeretet: központja a gyermekeknél a has, az ifjúknál a szív, mígnem a férfiaknál az elme…   (Budapest, 2013. november 4. Erdős Pál Attila)

Tisztelnek a gyermekeim…     A születésnapomon nem mindennapi bókot kaptam gyermekeimtől, s unokámtól Bencétől.   -  Papa, nagyon tisztelünk téged azért, mert velünk ellentétben a GOOGLE  (gu:gl) segítsége nélkül,  tudsz ám, szereztél diplomát. Elárulnád…

Táncos féllábú   -  Jó napot kívánok! Egy énekes madarat szeretnék – imádom a füttyős hangját – hadartam   kérésem a boltban. -  Ajánlhatom Önnek ezt a fütyülős, - nem,  azt (!) -, kanárit? - Minő förtelem,   hisz ennek csak egy lába van.…

Rejtély   Óh, milyen titokzatos egy üres szobában egy bekapcsolva hagyott televízió? Nincsen ott tüzes tekintet, mintha egy másik bolygó   üzenne. Némi fantáziával, még akkor is működni fog – öröm – könnyeket azért nem hullajtok -, ha az emberiség eltűnt a…

Szeretem a kedvesemről…       Szeretem a kedvesemről a legjobbat feltételezni, mivelhogy ez tengernyi bosszankodástól kímél meg. Ha kell, sorban elővarázsolom pompás fejedelmi   finomságaim, ami bennem rejlenek, mert e tulajdonságaimra nagy szükség van, gondom lesz…

Emberi mivolt...     Jobb, hogy ha nem veszi vállára az ember az egész nagyvilág gondját, merthogy megbolondul, ám ha semmivel sem törődik, már a teljes emberi mivoltát teszi könnyelműen kockára…   (Budapest, 2013. szeptember 23. Erdős Pál Attila)

Kudarcok háza…       Nézem, ahogy rohannak a zörgő falevelek a tar utcán, háttal a zord szélnek, mintha ványadt testemmel éppen   egy rideg házfalnak dőlnék. Hogy szeretem a fákat! Főként azért, mert sokkal könnyebben belenyugszanak abba – ember   tanulhatna…