Fotó:
Albert Flórián aranylabdás labdarúgó és Erdős Pál Attila újságíró
Személyes emlékképeim Albert Flóriánról...
Ma nagyon letörten fogadtam Albert Flóri haláláról szóló híreket. Estig nem tudtam napirendre térni elvesztése felett, most eldöntöttem, megismertetem az olvasókkal személyes történetemet arról a kitűnő labdarúgóról, aki a fiatalságomra tán a legnagyobb hatással volt, mivel szerettem, imádtam a játékát és én is focistának készültem…
Amikor a Fradi ifjúsági I. csapatához kerültem, apám részben őt kérte fel mentoromnak… A talentumom kevés volt a kiemelkedő eredmények eléréséhez, ám gazdag tapasztalatokat szereztem a későbbi, de sokallta kisebb ívű pályafutásomhoz.
Később újságíróként is meglátogattam Flórit az FTC székházában, a Dunántúli Napló megbízásából. Egy hordozható magnó – rádiót vittem magammal, vadonatúj japán készüléket (1984 – et írtunk!), letettem az asztalra és beindítottam. A kérdések, válaszok gyorsan peregtek, nevetgélve, sztorizásokkal színesítettük a találkozónkat. Miután végeztünk, Flóri halkan felvetette, nem hallgatunk bele a felvételbe. Ugyan, feleltem, mi baja lehet a készüléknek, a japánok kiváló szakemberek. Összeölelkeztünk, és úgy búcsúztunk el, nem kell beolvasnom a cikkemet, megbízik bennem, de küldjek egy lapot, ha megjelenik.
Bevágódtam az autómba, és irány Szekszárd, ahol akkoriban éltem és dolgoztam. Ám az ördög nem hagyott nyugodni, néhány kilométer megtétele után belehallgattam a felvételbe, megdöbbenésemre egy hang sem volt rajta. Pánikba estem, hisz egy félóra anyagát fejből visszaidézni képtelen lettem volna, a szerkesztőm pedig nagyon számított rám. Hezitáltam, mitévő legyek, legyőztem a félelmem, vettem egy éles kanyart, kézifékes fordulással őrületbe kergettem néhány autóst, ám visszatértem az Üllői útra. Mielőtt megszólalhattam volna Flóri kibökte a varázsigét: - Palikám, ne is mondjál semmit, csináljuk meg újból, de előtt egy próbafelvételt, egy tesztet ejtsél meg. Mindezt halál nyugodtan, csípőre tett kézzel (!) tette, kedvem lett volna átölelni, de igyekezni kellett egy másik programja miatt.
Az interjú sikerült, Flóri szinte szó szerint megismételte a kérdéseimre adott válaszait, a szerkesztő elégedett volt, míg Flóri megköszönte a lapot és a gyűjteményébe helyezte.
Nyugodj békében Flóri!
Budapest, 2011.október 31. Erdős Pál Attila