Efemer (múlékony)
Minő mámoros korszakához
ért a házasságunk: a régi
nagy szerelmünk felelevenült,
és felmagasztosult, az égi
harsonák rázendítettek, mi
eddig megszokott volt, egyszerre
rendkívüli lett, megdicsőült,
mint a vétek, s a bűn. Efemer
(múlékony) pillanatainkat
újfent felfedeztük, mit egykor
szerettünk, a múlt aromáját,
és sorsnak fogadtuk el legott…
(Budapest, 2014. január 21. Erdős Pál Attila)