Első nagy szerelem…
Amikor szerelmes lettem
ifjúként, isten igazából
én a legvégletesebb
dolgokat – maradt írmagjából
elég még – követtem el.
Olyan fura érzés övezett
körül engem, mely képes
volt egész lelkem különleges
magasságba emelni
és valószerűtlen mélységbe
taszítani is, ami
a teljes személyiségemet
megváltoztatta. Máig
visszaemlékszem az első nagy
szerelmemre, apám is
mondogatta gyakran: - Őróla
sosem feledkezem meg
végleg, lelkemben képzelegni
fogok mindig, jóllehet
szeretném őt elfelejteni…
(Budapest, 2014. május 22. Erdős Pál Attila)
