Eltévelyedtem...
Ember vagyok:
eltévelyedtem önmagamban.
Lélek vagyok:
magas kőfalakba ütközöm.
Égiháborús
szélviharos esthajnalban
félek, hogy végleg
elveszíthetem bűvköröm.
Hold-karmok marcangolnak,
sejtjeim szóródnak
szerte szét a koromsötét, durva
világba,
karmazsinvörös vérzivataros
alkonyban - voltam,
nem leszek többé: éltem - haltam.
Hiába.
(Erdős Pál Attila)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
