Kiszerettem magamból…
(mert rászedtek!)
Csitításra elfogadhatatlan
volt a csígatás.
Csillapításra megbocsáthatatlan
volt a nyugtatás.
Későn ismertem fel,
nincs valódi haladás,
talán így koncipiálnám:
csak kiábrándulás.
Kiszerettem dolgokból,
nincs ebben semmi véletlen.
Ámde nem szép leányzókból,
asszonyokból kérem!
Inkább e borzalmas tébolydából:
- féktelen, végtelen őrületből -
saját magamból.
Végleg.
Méltánytalan és reménytelen
helyzetem cserélném:
- kizsákmányolt és ellopott életem -
emberivé.
De hagytam
a hatalomtól én a vén,
rászedetni, felültetni magam:
- lényem eltávozást kér.
(Erdős Pál Attila)
