Eget verő szelek görgetnek.
Förgetegekkel szembeszállok
– felugrok.
Szélviharok nem kímélnek
felkapnak s pörgetnek.
Így telnek az évek,
és csendben elmúlok.
dühösen a sírhelyeken,
a réges-rég föld alatt
nyugvó holtjaim.
Hűlt szerelmek,
csak nevek kis kelyheken.
Jövök már.
Ideát maradnak – poraim.
Nyugodjanak azok odaát.
Az emlékeim
foszladozó illatát
boróka és fenyőgyanta
lengi át:
elmúltakkal iszom
az illanó teát.