Az autómatricás szőke…
Szőke barátnőjénél vizitált
az én kedves kis feleségem
és egy színes autómatricát
testált rá a hölgyeményre.
Másnap lelkesen mesélte nekem,
hogy a következő szövegrész
állt a klassz matricán a kép mellett
jobbra. - Nem is buták a szőkék! –
Késő este, éppen vacsorázás
közben, megszólal a telefon:
A nejem izgatott hallozását
figyelve már rosszra gondolok,
vajon ki mer ilyenkor zavarni
bennünket. Végül is kiderül,
a barátnője keresi. Vakarni
kezdi a fülét és kicsendül
hangjából, derűs perceket él át.
Amikor a kagylót leteszi,
máris a történetbe fog. – Évát
eddig is kedveltem – rebegi –,
de most még jobban. Kérdezte tőlem
kaphat - e a képből még egyet.
„ Nem – feleltem. - Miért kell belőle
egy másik drágám ?” – már érdekelt,
minek kellhet-e az újabb matrica.
Eléggé zavartan hebegte,
viccből fejjel lefelé akarta
ragasztani, ám jól tette fel.
(Erdős Pál Attila)
