Ha beszélni akarsz,
akkor maradj csendben!
Kicsiny unokámnál
eltörött a mécses,
puszedli elfogyott
puszedli elfogyott
a tálból, a mézes.
Kínálunk kakaót,
Kínálunk kakaót,
asztalon a csupor.
Elfelejtjük, nincsen
Elfelejtjük, nincsen
benne még a cukor!
Ákos egyre bömböl,
Ákos egyre bömböl,
igen mérges, s éhes,
apja szíve kérges,
apja szíve kérges,
türelme meg véges.
Őfenségét újra kérdi,
Őfenségét újra kérdi,
mit is kér,
nem érti őt,
nem érti őt,
ehhez semmi kétség sem fér!
Rávenném kis Ákost,
Rávenném kis Ákost,
sírást hagyja el már,
szeretném érteni
szeretném érteni
– folytatja - milyen kár.
- Ha beszélni akarsz,
- Ha beszélni akarsz,
akkor maradj csendben!
hangzott szigorú
hangzott szigorú
nagypapai intelmem.
Ákos rám néz,
Ákos rám néz,
szeme is nevet,
a nevetés felszárította
a nevetés felszárította
a könnyeket...
(Erdős Pál Attila)