A vátesz
Budapesten felkeres
egy, a nyelvünket
is jól tudó angol fiatalasszony,
egy híres jósnőt,
aki állítólag
mennyei kapcsolatot
tud teremteni
a halottak szellemével.
A tapasztalt jós
fogadja a vendéget.
– Nekem semmi
különös kérésem sincs –
közli a csinos hölgy –
csak az elhunyt
nagymamámmal szeretnék
beszélni. Révületbe esik
azonmód a jósnő,
szemhéja lecsukódik,
az asztal fölött felettébb
furcsán lebegnek a kezei
és remegő hangon megszólal:
- Kis unokám, drága
kislányom, itt vagy? -
- Nagymama, édes nagyika,
te vagy? Ez olyan
hihetetlen, te vagy?
Furán beszélsz, nem igaz?
- Mit vettél észre kislányom,
persze, hogy én vagyok
- Kedves nagymami,
tényleg te vagy?
Bár itt lenne az anyu!
- Micsoda feltételezés,
kis unokám,
óh, vén szatyor
lennék, de nem buta.
- Nos, aranyos mamika,
mikor tanultál meg magyarul?
(Erdős Pál Attila)
