Ősök…
Újgazdagéknál mindennapos a dicsekvés,
kerülöm őket, de most nincs menekvés.
- Láttad már a legújabb festményünket? –
majd melegen kifejezték reményüket
hogy meglátogatom őket. Így is tettem.
Vendéglátóm büszkén mutatta a képeket,
köztük az új festményt. - Ez családunk
ősapját ábrázolja, nos mit szólsz barátunk?
A csalás ránézésre is nyilvánvaló. – Látom,
de hadd jegyezzem meg, ő akár az én családom
őse is lehetett volna, ha a kép az árát nem sokallottam
volna az ócskapiacon. Az újgazdag magába roskadt.
(Erdős Pál Attila)
