A zsugori apa
/morbid!/
Repülőútra viszi a gyerekeit
egy közismerten garasoskodó férfi.
A repülőtéren döbbenten észleli,
a legolcsóbb út is százötven font. Kétli,
ugyan mi érhet ennyit, így alkudozik,
lökdösve a pilótát, aki megunja
a vitát:- Ön borzasztóan skótoskodik,
ám srácai miatt engedek, de tudja
meg, utálom az effajta attitűdöt.
Most felviszem magukat, úgy fél órára,
és ha egész idő alatt a repülőn
meg sem mukkannak, én ígérem csodára
leszek képes, és Öntől bizony egy centet
sem fogok kérni. Ha egy hangot is hallok,
akkor dupla díjat kell fizetni nekem.
Nyomban beleegyezik, mindenki nagyot
néz, és a fedélzetre boldogan beszáll
a család, a gép magasba emelkedik.
A pilótán látszik, egészen elszánt,
minden tudását beleadva elkezdi
mutatványát, végez bukófordulókat
majd orsókat, s hirtelen zuhanásokat,
de az utasok felöl nem hall hangokat
- Ön nyert – közli a férfivel a pilóta,
a leereszkedés után. – Nem kell fizetni.
Ámde el kell árulnom, csodálkoztam, hogy
egyetlen szót sem szóltak. - Pedig igenis
vágytam szólni – ismeri be az apa – Nos,
egyszer – kétszer elég közel voltam hozzá,
különösen akkor,- ezt kérem higgye el - ,
amikor fejjel lefelé röpült, s egymás
után mind az összes gyermekem kiesett.
(Erdős Pál Attila)
