Csend a lelke mindennek…
A tengerparti panzió háziasszonya
eligazítja a vendégeket. - Nos, a csend
fontos nekünk, nagyon szeretjük. Önök hoztak
rádiót magukkal? Nemleges a válasz, de
furcsállták a dolgot a nyaralók – Gyerekek
hangosak? - Óh, igen csendesek és rendesek.
Nem fogy ki a kérdésekből a hölgy. - Lenne egy
utolsó kérésem, tán teljesíthetetlen.
- Miről van szó?- kérdi az egyik író vendég.
- Nos, a kutyájuk nem ugathat, még éjjel sem.
- Rendben. Ám most mondok valamit, intő jelként
önnek: az én töltőtollam pedig rém serceg!
(Erdős Pál Attila)
