Az utcán nem ismerkedem…
A kedvelt Váci utcában egyedül sétálva
egészen véletlenül megakad a szemem egy
borzasztóan csinos leányon. Kicsit bénázva
össze - visszatéblábolok, majd megveszek
érte, fel kell szednem e szépséget. Megszólítom:
- Gyönyörűséges hölgyem, szeretnék....Eddig jutok.
- Én nem ismerkedem az utcán, nagyon sajnálom,
Garantálom viszont, jobb lesz Önnek bátor hódítóm,
ha most rögtön feljön hozzám – rebegi kedvesen.
Pillanatok alatt tetőtől – talpig végigmér,
átható nézésétől forrósodik a zsebemben
lapuló bukszám,nem csak testem:a lelkem is ég…
(Erdős Pál Attila)
