Az angyalát!
Hatalmas vihar söpört végig
a városnegyedünkön. Miután
elvonult, hazaérkezett a bősz kis
nejem , akit a látvány csúnyán
megviselt. Betör ablakokon,
az összezúzódott cserepeken,
szerte –széjjelszóródott holmikon
végignézett, majd felnevetett,
s rögtön jókedvre derítette
két gyermekünket és engem. - Nahát
ebadta kölykei, túltettetek
önmagatokon, az angyalát!
(Erdős Pál Attila)