Halál után…
Egy közismert templomi kórus javában
próbált már egy készülő hangversenyen
előadandó rekviemet, de csatában
álltak az idővel, mivelhogy közeledve
a fellépéshez a zord karmester egyre
morcosabban fogadta, ha valamit
nem jól csináltak. Nadrágjának zsebei tele
voltak kemény cukorkával, és ha valakit
tetten ért, megdobta vele. Elegendő
volt a fegyelmezés, ám az utolsó
próbán, mivel a kórus nem a megfelelő
helyen vette a levegőt, ő suttogó
lágy hangon leállította az énekkart,
és így szólt atyaian:- Kedveseim!
könyörgöm, az isten szerelmére! A
halál után nem szabad levegőt venni!
(Erdős Pál Attila)
