A pofon…
Országos cimborámmal találkozom
egy nagy focirangadó szünetében. Heves
baráti ölelés után, mámoros
hangon így szól felém: - Büntetésben, rendes
fenyítésben részesítettem Csenge
ismerősömet az imént, egy jogos pofon
formájában, hogy a füle is csengett.
- Miért tetted?- kérdezem, sőt mi több megrovom
e felkiáltással: - Te modortalan!
- Azért, mert nem adta vissza a bitang hatvan
gurigámat, amivel rég tartozik.
- A pofonhoz mit szólt? - Azt rögvest visszaadta!
(Erdős Pál Attila)
