„ … hogy te mennyire szerettél…”
Most, ötvenkilenc évesen talán már
tudom, hogyan kell megnyílni, megértőbbnek,
szeretetteljesebbnek, kedvesebbnek
lenni, jobban szolgálni. Min megsértődtem
korábban, ma azon leginkább mosolygok,
vagy nevetek. Szüleim mondták nekem, hogy:
„Remélhetőleg, amikor meghalunk
és a mennybe jutunk, az atyaisten ott
áll a kapuban és felteszi azt a
bizonyos kérdést, nem azt fogja kérdezni,
hogy, mennyire voltál szeretve, hanem
azt, hogy te mennyire szerettél.” Érteni
véltem mindenképpen a lényeget, sőt
rég próbálok így élni. Sokat szenvedett
szüleim immár odaátra értek, nos ők
már felelhettek, hogy mennyire szerettek.
(Erdős Pál Attila)
