Az árulkodó hajfestékdoboz…
.jpg)
Kis unokám, a tízéves Bence, írói
munkájára - utódom! – felettébb büszke
vagyok, ám a filmek hatására bírói,
ügyvédi pályára szívesebben készülne,
mintsem valamifajta szörnyűséges könyvek
és holmi újságcikkek írására adná
a kis fejét majdan, felnőtt korában. - Bőven
van időm erre – jelezte – de ha megkapnám
tőled a beígért gitárt, örülnék. Nemrég
megvettem, máris érdekli a zeneszerzés…
Minap egy fogalmazásával meglepetés
ért, a mamájáról kellett írnia. Hetykén
átadta a füzetét. - Nos, Bence, mit gondolsz
a mamádról? „Most megtudom”. Nagyon meglepett,
mily gazdag a szókincse. Ez állt szóról – szóra
szösszenetében: „Anyának kékeszöld szeme,
helyes arca és gesztenyebarna haja van.”
- Kíváncsi vagyok, ezt a színt. gesztenyebarna,
te honnan ismered? - tudakoltam halkan.
- Jaj, hát a hajfestékes dobozán olvastam.
(Erdős Pál Attila)
