Szülői szerep
Két egészen csodálatos gyermek
fölöttébb büszke édesapjaként,
ahogyan a szülői szerepbe
egyre jobban és jobban – harcra kész
állapotot, viszonyt is elérve –
akaratlanul belemerülve,
annál inkább úgy érzem, hogy én egy
bocsánatkéréssel – bár derülve
némiképpen magamban – tartozom
az édesanyámnak, akit mindig
roppant módon becsültem. Zsarnokom
sosem volt, és bennem most is bízik.
