A csalafinta orvhorgász…
Az orvhorgász, kezében
egy hatalmas vödörnyi
hallal, meglepve találkozik
a halőrrel. - Uram,
ezek bizony a saját halaim – ,
közben erősen pödörni
kezdi fojtó idegességében
a bajszát – fura
és bizarr ugyan helyzet,
ámde néha kijövök
a tóra, megúsztatom őket,
később azután csak
jó élesen elfüttyentem magam,
és az én halaim rögtön
vizes vödörbe - szót fogadva -
visszaugrálnak.
- No, ne nézzen bolondnak
már - gúnyolódik a halőr –
netalántán még meg is tudná
mutatni e remek
és különleges sportteljesítményt?-
Az orvhalász a kis malőrt
feledve, bedobálja a tóba
a halait. Eget
verő a csend… Ám most már
a halőr izgatottabb.
- Mikor hívja vissza azokat
az okos halakat? -
idegeskedik a halőr s látja
a kérdését igazolva.
- Miféle halakat? – így a pákász -,
nagyot kacagva.
