Hópehely
Óh, kis hópehely, mennyire elbűvölsz
te, a természet legkifinomultabb
csodája, aki a melegben esőcseppé
olvadsz, míg hidegben kristály vagy, kit most fúj a
szél, légrétegeken keresztül, melyek
alakítgatják kecses alakodat,
sokmilliónyi társaddal ütközöl össze,
közben is formálódsz, s amikor akarod, a
Földre hullsz le és magadon viseled
egy rövid, de viharos élet minden
nyomát, szépségét; lenyűgözöl kis ékszer, mert
újra feltámadsz, még ha örökre tűnsz is el.
