Az úr és a cseléd…
Édesapám, ki nem önszántából,
ámde megjárta az orosz földet,
ahol hadifogságban senyvedett
a második világháborút
követően, nélkülözött mások
kapzsisága miatt. Főleg tőle
tanultam rengeteg bölcsességet,
még szenvedem hiányát: borút,
szomorúságot érzek szívemben.
Sűrűn eszembe jutnak az okos,
már - már filozófusokat idéző,
ésszerű paraszti szavai.
Intelmeinek köszönhetően
lázadó fiatal lévén kóros
hibáim levetkőztem, igéző
módon hatottak rám tanai.
Ha értelmes feladattal bízták
meg, felvillanyozódott, otthon is
serénykedett, ápolta kiskertjét
kedvvel - derűvel, semmit sem unt.
Egyik szállóigéje volt : - Inkább
olyan úr légy, aki úgy dolgozik,
mint egy cseléd, mint egy olyan cseléd,
aki úgy dolgozik, mint egy úr.
