Boldog emlékek
Óh, azok az áldott és boldog emlékek,
melyekből a legdrágábbakat örökül
hagyjuk az édes gyermekeinek… Szép képek,
értékes pillanatok mind – mind örömünk
forrásai, amelyeket rákháton, mint
kavicsokat gyűjtögettünk réges – régen
a csodás tengerparti fehér homokban,
azután a legfelső polcokon szépen,
háborítatlan hagytuk nyugodni kicsiny,
ámde nekünk kedves dobozokban, amíg egy
nap ki nem borulnak, és akkor mi édes
búval - szomorúsággal éljük át újfent
felnőttként, a gyermeki és ifjúkori
emléket. Mert mi nekem az emlékezet?
Nos, nem más, mint a szerelem, a szeretet
legjobb konzerváló – tartósítószere.
