Álom és emlékezés
Ahogyan korosodom én kérem,
úgy egyre inkább érzem és hiszem,
igazából csak az álmaim
maradandók, és a fő kincsem,
az emlékezés - amely rokona
az igazságnak, jóllehet azért nem
az ikertestvére -, mit Isten
kegyelméből nagyon remélem,
hogy engem sohasem hagy cserben, mert
a csapnivaló emlékezetet
összetéveszthetem, mint sokan,
a tiszta lelkiismerettel.
Bár fura szerzet az emlékezés,
ha igazam van, arra senki sem
emlékszik, ha pedig tévedek,
bizony senki sem felejti el.
(Budapest, 2010. 07. 04. Erdős Pál Attila)
