Számvetés a félútról és az intelmek…
Az elkerülhetetlen bekövetkezett,
Így közel negyven évesen készítettem
számvetést és bizony felelőssé tettem
önnönmagamat is azon gyötrelmek
elviseléséért, melyeken keresztül –
mentem. Amikor az életút veszettül
korán, épp a feléhez érkezett, ezen
hasonlóképp, mint mások, kétségbeestem,
azután megnyugodtam, mert mit tehettem
volna, ha menet közben eltévelyedek?
Megálltam. Körülnéztem. Biztosra vettem,
jó irányba menetelek. Tovább mentem,
ám hagytam jeleket, jó néhány útjelzőt.
Megóvtam a tisztességemet. Ugye Ön
is nyájas olvasó egyetért azzal, ha nem
vigyázunk rá, úgy vélhetik az emberek,
akkor nem is létezik. A hazugságok,
melyekkel önmagunkat áltatjuk, százszor
ártalmasabbak, mint a mások számára
kitaláltak. „Nincsen időm az anyámra.”
Eddigi életemet visszapörgetvén
rájöttem, hogy az emberi viselkedés
jóval kiszámíthatóbb, meglepő
módon, mint az időjárás. Nos, Teremtőm,
ezen lehet manapság tán meditálni…
Gondot fordítok a külsőmre. Imádni
való a finom ruha, noha már számos
jó mázú tökfejjel hozott össze a sors.
(Budapest, 1990. július 20. Erdős Pál Attila)
