Letűnt korok írói…
Elképedve s irigykedve olvasgattam egy régi
antológiának esszéit, beszédeit és
vitaindítóit, amely olyan irodalmi
kötet, amiben egyedülálló meglepetés
ért: a letűnt korok nagy írói elegánsan,
fantasztikusan és gondolatgazdagon tudtak
fogalmazni, s emellett rendelkeztek, nem mással,
mint a csevegés tehetségével is. Indulat
és düh is fellelhető e kötetben, sőt mi több,
gyűlölni is tudták, ami gyűlöletre méltó.
Ám - mi napjaink megnyilvánulásaiban bő
teret kapott –, nyoma sincs benne, aminek én oly
nagyon megörültem, aljasságnak, lenézésnek,
bosszúvágynak, rágalomnak. Ők udvariasan
fordultak egymáshoz, merthogy szerintük ez minden
embernek egyformán kijár és oly tapintattal
finomsággal, gyöngédséggel, diplomáciával,
nagyfokú titoktartással használták az ódon
nyelvezetüket, amely rendkívüli hatással
volt a közösségekre, szinte mindenkit vonzott.
(Budapest, 2010-07-29. Erdős Pál Attila)
Elképedve s irigykedve olvasgattam egy régi antológiának esszéit, beszédeit és
vitaindítóit, amely olyan irodalmi kötet, amiben egyedülálló meglepetés ért: a letűnt korok nagy írói elegánsan, fantasztikusan és gondolatgazdagon tudtak fogalmazni, s emellett rendelkeztek, nem mással, mint a csevegés tehetségével is. Indulat és düh is fellelhető e kötetben, sőt mi több, gyűlölni is tudták, ami gyűlöletre méltó. Ám - mi napjaink megnyilvá- nulásaiban bő teret kapott –, nyoma sincs benne, aminek én oly nagyon megörültem, aljasságnak, lenézésnek,bosszúvágynak, rágalomnak. Ők udvariasan fordultak egymáshoz, merthogy szerintük ez minden embernek egyformán kijár és oly tapintattal finomsággal, gyöngédséggel, diplomáciával, nagyfokú titoktartással használták az ódon nyelvezetüket, amely rendkívüli hatással volt a közösségekre, szinte mindenkit vonzott.
