Hű maradtam önmagadhoz…
Egész életemben arra törekedtem,
hogy önmagam elsőrangú változata
legyek, ne pediglen mások másodrendű
árnyalata. Ilyetén bevallom: hatvan
évem alatt nem kötöttem az énemet
szorosan a társadalmi rangomhoz, majd
miután elveszítettem az utóbbit,
csekélységemet se ránthatta magával.
(Budapest, 2010. szeptember 24. Erdős Pál Attila)
