Szex(férfi)titkok I.
(A szexuális visszautasítás)
Számomra a szex az adakozás ősi
formája, amikor kezdeményezek, nos
valójában a nemi aktusnál sokkal
többet szeretnék elérni. Ilyenkor
elsősorban azt várnám el a páromtól,
hogy fogadjon el, nem pedig azt, most fáradt,
és nincs kedve hozzá, mert én egészen mást
hallok ki az elutasításból. Bánat
és szomorúság fog el, úgy érzem, már nem
szeret, már nem kellek neki, már nem kíván.
Hogyha gyakorta megtagadja kérésem,
nem fogok többé vállalkozni, s egy hitvány
gondolatomnak utat engedve, ami
rosszabbá teheti a kapcsolatunkat,
máshol fogom keresni a szexet, s vele
azt is, hol személyem elfogadják újra.
„ Kérlek édes kicsi párom, ne utasítsd
el a szexuális közeledésemet
egészen, mert hidd el, ez még nem jelenti,
mindannyiszor igent kell mondanod nekem
csak annyit, értsem meg a sebezhetőséged.
Ha azt mondanád, szeretsz, de feszült vagy a
szomszédoktól, vagy aggódsz a gyermekeink
miatt, örömmel hallanám tőled, ha csak
annyit súgnál a fülembe, most nem vagy képes
úgy szeretkezni velem, ahogy szeretném.
Mi lenne, ha csak összebújnánk és később
majd meglátnánk, hogyan érzed magad? Nem lennék
megsértődve, ha nem lennél megfelelő
hangulatban, csak mondd meg, most nem kívánod
a szexet, de azt is: azért szeretsz engem!
Elvárnám még, kezdeményezd olykor-olykor
te is a szeretkezést, tudod imádom,
ha egy nő nem fél kimutatni, mennyire
szereti a nemi életet. Ne felejtsd
el, ha csak én kezdeményezek, te semmit se
kockáztatsz, így a visszautasítások
terhe engem frusztrál. Jobban szeretnélek,
ha hajlandó lennél te is több rizikót
vállalni. Kérlek kedvesem: kezdeményezz!”
(Budapest, 2010. 09. 28. Köszönet B. A. szexterapeutának Erdős Pál Attila)
