Ilyen az élet…
Amikor még kisgyermek voltam, minden
igyekezetemmel a felnőttekre
akartam hasonlítani s mondhatom, szinte
minden alkalmat megragadtam én - eszközökben
nem volt hiányom! -, hogy ez sikerüljön.
Ma nyugdíjasként pedig – nincs mit tenni
sőt, Isten mentsen, hogy e helyzet elkerüljön -,
gyakran gyermekekhez szeretnék hasonló lenni…
(Budapest, 2010. október 31. Ajánlom L. T.-nak Erdős Pál Attila)
