A főszerkesztő kalandjai…
Ülünk a szerkesztőség fülledt, füstös,
piciny irodájában. Dülledt, vörös
szemekkel figyelem jó főszerkesztőm
teátrális mozdulatait, öblös
hangon előadott – engem oly gyötrő –
kalandjait meg kétkedve hallgatom.
Többször is összekacsingatok tökös
társaimmal, a főnökünk hangzatos,
dagályos történetein cinkosan
vigyorgunk. Ám váratlanul kifakad
a nagyfőnök: - Az utóbbi napokban
kétszer is előfordult, hogy megszívattak.
Munkából hazajövet más – más férfi
karjaiban találtam a nejemet.
- Főnök, ne csüggedj,- szólok hozzá -, nézd itt
van végre egy jó téma a könyvedhez…
(Budapest, 2010. november 28. Erdős Pál Attila)
