Van még kenyér…
Kicsi lányom, Emese egyik reggel
váratlanul elém toppant és morcos
hangon megkérdezte: - Megfigyeltelek
apuci, te minden reggel elosonsz
itthonról, gyanús vagy nekem, őszintén
áruld el, hová mész ily korán? Mosolyt
csalt az orcámra Mesike, fölöttébb
jókedvre derített. - Kérdésed komoly,
így válaszom is megfontolt. Az az
igazság,hogy most is dolgozni megyek,
kenyeret keresni. Kislányom, ha van
még kérdésed, tedd fel. Csendesen teltek
a percek, már épp indulni készültem,
mikor Emese izgatottan elém
állt és így szólt: - Apa, nem kell elmenned
dolgozni, van még a tartóban kenyér.
(Budapest, 2010. december 19. Erdős Pál Attila)
