A csacsogó nagynéni...
Locsogó nagynénémmel két havonta
telefonon értekezem s régóta
csak a betegségek hozzák lázba
őt. Ellenállhatatlanul rám ontja
a gondjait, bajait, pergő nyelve
megállíthatatlan, legutóbb is már
vagy egy órája szórta erőteljes
orgánumán a sirámokat, ritkán
azért tán még levegőt is szippantott.
Végre szóhoz jutottam. - Kedves néném,
mindazon dolgokról, mikről kipakolt,
már van ismeretem, hallottam, kérném
kegyedet, informáljon inkább, mégis mi
az, amiért most is aggódik? Szúró
hangján így szólt: - Fulladok az utóbbi
időben, beszélni is alig tudok!
Budapest, 2010. 12. 28. Erdős Pál Attila)
