Ha esik, ha fúj…
Szeretlek Eszter, úgy, mint senki más,
zene lesz fülednek e vallomás.
E levelemben, mint vőlegényed
rákérdeznék: leszel-e a feleségem?
Eszter, érted mindenre kész vagyok.
Lehoznék néked egy szép csillagot
minden éjjel az égről, átúsznám
ezerszer a gyors és fürge Dunát, úgy ám,
megmenteném én az életedet
is, még ha téged a véletlenek
műve folytán maga a Niagara egy
árja - zuhataga ragadna el.
Drágaságom! Kedden, ha nem esik,
látni foglak, az ablakon less ki!
A te egyetlen igaz szerelmed,
ki érted sóvárogva mindjárt eleped.
(Budapest, 2011. január 14. Erdős Pál Attila)
