Deja vu
Álmaim autójával lepem meg
magam, egy gyönyörűszép Mercedessel.
A nagy örömtől az álom nehezen
jön a szememre, de elszenderedem.
„Óvatosan elindítom a kocsit,
ám ahogy kifordulok a főútra,
belém rohan egy kamion. Szólni
sem tudok a megdöbbenéstől, csúnya
sérülések érnek, majd elájulok.
Alighogy felocsúdok, ingerültem
kérdezem: - Hol vagyok?- Ellágyulok
rögvest, mikor egy ápoló derűsen
így felel: - Uram, a tizenegyesben.
Kinyögöm. - Kórházban vagy cellában?”
Mobilcsörgésre ébredek. A nejem
hív: - Képzeld, nekitolattam egy fának!
(Budapest, 2011. január 18. Erdős Pál Attila)
