A kölcsön és a barátság
Barátom Sándor megorrolt rám, kimondta
a szívfájdító ítéletet, végleg megszűntünk
barátoknak lenni, noha kapcsolatban
maradtunk. Titokban persze reménykedtem, ülünk
mi még egy asztalhoz… Sándor most elcsukló
hangon kölcsönért esedezik nálam. Meglepve
hallgatom őt, miközben a gondolatom
elkalandozik, vajh’ cimborákká vagy esetleg
ismét jó barátokká válhatunk…- Sándor,
mivel minden pénzügylet rontja a barátságot,
nálam elv, barátnak kölcsönt nem adok.
- Nekem adhatsz, sosem leszek barátod – hálából!
(Budapest, 2011. január 24. Erdős Pál Attila)
