A Mindenható
Életem során megértem néhány válságos
pillanatot, bár nem vagyok hívő, Istenhez
fohászkodtam, sejtvén, hozzá akkor juthatok
legközelebb, amikor nagy a baj. Ideje
megosztanom a titkomat. Akkor hallottam
meg Isten mindenhatói gondoskodását,
mikor levetkőztem – mit fegyvernek tartottam –
az önteltséget, a semmire sem jó nagyzolást,
magát a büszkeséget, s amikor már senki
emberfiára sem számíthattam, csak rá. Bár
nagyon fájt, mikor ide jutottam, sejthetik,
ámde a Mennyei Atya ott volt, már várt rám…
(Budapest, 2011. január 23. Erdős Pál Attila)
