Jelsoraim…
(Már nincsenek titkaim…)
Miért is írok én verseket? - kérdezem
önmagamtól szüntelen. Elképzelem,
mi lenne, ha most félretenném a pennám…
De, feleszmélek, már tudom, mi okán
teszem, merthogy írással képesnek tartom
magamat túlemelni a halálon.
A papíron, a leendő köteteimben
(régóta szerepelnek terveimben…),
és az interneten fennmarad lényegi
részem, életem summája, érdemi
foglalata, mivelhogy én különféle
időkben s helyeken – mit szívből érzek -
tán hathatok mások gondolkodására
és tettére. Lelkem kósza vágyálma,
papírosra rótt szerelmes jelsoraim
könnyekre fakasszák hölgyolvasóim
szemeit, amikor is már régen porrá
omlottak csontjaim. Remélem tovább
élnek szeretett verseim, mint jómagam
és nem lesz majd belőlük írott malaszt…
(Budapest, 2011. március 2. Erdős Pál Attila)
