Nagynéném a hipochonder
Jó nagynéném hipochonder, szemernyi
kétségem sincs efelől. - Na, doktor úr,
árulja el, mi a bajom – kérleli
az orvosát. - Ön kedves asszonyom, túl
komolyan analizálja magát, ám
kétségtelen, ön hipochonder – felel
nyugodt hangon az orvos. A családját
is őrületbe kergető, hetven felett
járó nagynéném hirtelen felkiált:
- Az lehetetlen kérem, az egyetlen
betegség, amiről tudom doktorkám,
hogy bizonyosan nem szenvedek benne…
(Budapest, 2011. március 19. Erdős Pál Attila)
