Anyám, a bölcs…
Jó bátyómmal olyan vitába keveredtem,
amelyet sehogyan sem tudtuk eldönteni,
kinek van igaza. Elhatároztuk, ebben
a dologban anyánkhoz fordulunk. Előtte mi
egyeztettünk, így a fivérem adhatta elő
először a maga változatát e vitás
történetről. Amikor befejezte velős
mondókáját, a bölcs anyámtól azt vártam, bízvást
kijelenti, bátyám a hibás. De, ehelyett
így szólt: - Teljesen igazad van, édes fiam.
Utána én meséltem el a történetet,
magam szemszögéből. Anyám szemében felvillant
fények rosszat sejtettek, ámde ő meglepett:
- Teljesen igazad van, édes fiam. Este
összeszidta édesanyámat jóapám: - Ez
a két rosszcsont gyermeked, na hogy az Isten verje
meg őket, kétféleképpen rebegték el az
esetet. Ám Te mégis mind a kettőnek azt
mondtad: „Teljesen igazad van, édes fiam.”
De hát ez lehetetlen! Lehet, hogy Össze vagy
zavarodva? Miként is gondoltad ezt? A srácok
mire vélik igazságosztásodat? - Igaz
is – fordult óvatosan bölcs anyám apámhoz –
neked is teljesen igazad van, édes fiam…
(Budapest, 2011. április 15. Erdős Pál Attila)
