Magam útját jártam…
Emlékszem még, hajdanán fiatalember
koromban nagy rajongója voltam híres
sportolóknak, de utánozni csak Albert
Flórit, a csodacsatárt akartam, színes
és eredményes pályafutása nagyon
nagy hatással volt rám. Míg a Mindenható
a „Császárt” mesés tehetséggel áldotta
meg, addig nekem csak morzsákat juttatott
a talentumból, ámde végül is hittem
magamban, így többször is házi gólkirály
lettem, igaz, nem profi szinten. Avégett
születtem, felfedezzem a magam útját,
hiszen nem lehetek boldog, ha mások, ha
híres emberek életpályáját tartom
mértékadónak. Tehetség mellett nagy – nagy
szerencse kell az ilyen sikerhez. Tartós
boldogtalanság kísérte volna végig
az életem, mely bizony végzetessé vált
volna, mert minél üresebb az életünk,
annál nagyobb teherrel nehezedik ránk…
(Budapest, 2011. április 28. Erdős Pál Attila)
