„ …el fog jönni az az idő…”
Igen, éreztem, sőt mi több, tudtam,
el fog jönni az az idő, mikor
töredelmesen be kell vallanom
(bár azért reménykedtem, a titok
körül lenghet még, várhatok vele)
önnönmagam is felelős vagyok
mindazokért a gyötrelmekért, meg
a kínokért, amelyek értek. Nagyot
változott velem a világ, óvom
egyre jobban a tisztességem, mert
még úgy vélhetik, nem is létezik…
Ma már nem adom fel a küzdelmet,
harcolok, jobb húsz próbálkozásból
hússzor kudarcot vallani, mint sem
egyáltalán nem próbálkozni. Jó
barátokkal töltött időkről sem
fogok ezentúl lemondani, mert
elveszíthetem újfent a kényes
egyensúlyt s bizony már nem akarok
különbözni önmagamtól, kérem…
(Budapest, 2011. április 22. Erdős Pál Attila)
