A vonat
Eleredtek a könnyeim a vonaton,
az utasok először furcsán néztek rám,
majd együtt érzőn kérdezgették tőlem, hogy
mi a baj, mért’ sírdogálok. - Már régen át
kellett volna szállnom egy másik vonatra.
- De hát akkor miért nem szállt le bácsika?
- Tudják, háromszor megműtötték a lábam
az utóbbi években, így a pálcika -
vékony bábóimmal én csak öregesen,
háttal tudok lemenni a lépcsőn, szóval
mire az utolsó fokhoz értem, jött egy
kalauz, s visszalökött, hogy indul a vonat…
(Budapest, 2011. május 4. Erdős Pál Attila)
