Magány
Szerelmem esszenciája maga a
vágy, a tomboló szükség és a hiány,
egy hatalmas űr a szívemben, mit csak
te tölthetsz meg kedvesem, légy a bírám!
Minden éjjel az emlékeddel alszom,
olykor – olykor virrasztok, dacos kínnal
vágyom a korányt, kérlek édes asszony,
bocsásd meg a vétkeimet. Fagyos szív, ha
felenged, megérthet engem. Csönd, árva
csönd ölel körül életem, hogy szinte
hallom, ahogyan búcsúztál. Könnyárban
úszom, nélküled üresen kong minden…
(Budapest, 2011. május 29. Erdős Pál Attila)
