Megkereslek én…
Járom a kedvenc utcáinkat, figyelem
a sétálókat és azon kapom rajta
magam, minden gyalogos rád emlékeztet…
Édes szerelmem, a távolléted maga
a pokol, hiányod úgy hat rám, mint a szél
a tűzre, mely a szerelmemet tűzvésszé
fokozza. Megértelek, néha csak azért
kell egyedül lennünk, hogy külön is üdévé,
tisztává frissüljünk, és úgy hiányozzunk
egymásnak, hogy mi újfent szerelmesekké
válhassunk. Ámde magamra hagytál most, úgy
vágyom, hogy üzenj nekem. Megkereslek én…
(Budapest, 2011. június 12. Erdős Pál Attila)
