(A szerző Erdős Pál Attila Stockholmban)
Amikor is elértem az ötvenet,
a csodás ősz érett almája lettem,
amit hiába rázott delejesen
a feltámadó szél, földre nem estem.
Erőm teljében, amiket ígértem,
igyekeztem betartani, vitézen’,
mert, mint vénülő kópé olyan ember
lettem, kinek fontos a becsülete…
(Budapest, 2014. április 24. Erdős Pál Attila)
fotó
2655., Szomszédom karambolja (É231) Színlelés (É232) Hinned kell önmagadban (É233) Rutin (É234) Öv alatti kérdés (É235)
2654., Nimfa papagáj (É226) Nyomtalanul (É227) Ott voltam, mégsem jöttem el... (É228) Öröklött betegség (É229) Ötlet támogatva (230)
2652., Golden retriever (É216) Jól hallok? (É217) Kanál lopás (É218) Kapuk és ajtók (É219) Képzelt beszélgetés a lányommal (É220)
2643.,Förtelem (É187)
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
