Halál árnyékában…
Unokaöcsém retteg a halál
árnyékától is. – Aggódom, talán
még az ötven évet sem élem meg
doktor úr. Az orvos elképedve
hallgatta kisöcsém sirámát. – No,
hány éves most? – Rossz kilátásom
nem a kor függvénye – így a rokon, -
csak harmincöt esztendős vagyok. – Zokon
ne vegye uram, de ital, kártya,
nők dolgában hogy áll? Higgadtsággal
válaszolt öcskösöm: - Óh, egyik sem,
nem iszom, nem is játszom, nemigen
szeretem a nőket sem. Kitárom
Önnek a szívem, csak a gitárom
kedvelem, de azt sem nagyon. – Mégis,
minek akar oly sokáig élni?
(Budapest, 2011. július 19. Erdős Pál Attila)
