Egy szép napon
Barátom Sándor csinos neje
az egyik júliusi napon
kitekint lakásuk ablakán.
- Nézz ki te is kedves Sándorom,
láthatod a csodát, milyen szépen
süt a nap! – búgja a férjének.
Sándort meglepi kedvesének
meghittsége, megérzi, vétek
lenne nem élni a felkínált
lehetőséggel. Meggyőződés
nélkül pislantgat a számára
szokványos látványra. - Fölöttébb
csodás természeti kép tárul
elém. És? – Hallod milyen szépen
csiripelnek a madarak? „Úgy
néz rám a nejem, mintha éppen
tőlem várna valami csodát!” –
gondolja Sándor. – És? – Szívem,
nem te mondod folyton, hogy egy szép
napon örökre eltűnsz innen?
(Budapest, 2011. augusztus 14. Erdős Pál Attila)
