Vadászszerencse
Üres kézzel, lehangoltan állítottam
az otthonunkba az egyik este. Nejem
vigasztaló hangon kérdezte meg: - Mondjad,
ma sem lőttél semmit? - Jaj, dehogynem szívem…
- Akkor hát nem értelek drágám, miért nem
hoztad haza? - Most jól figyelj, amint látod
a puskát használtam a vadászaton, de
kapiskálod, nem vagyunk mi kannibálok…
(Budapest, 2011. május 24. Erdős Pál Attila)
